5th Chapter

Több, mint egy hete rohadok ebben a szobában.
Egy hete még vidáman ébredtem s játszottam. De az már a múlté. Nem nevettem azóta, hogy Harry itt volt, de nem is énekeltem.
 Hasam már sokadszorra megkordult, de megtömni sohasem tudtam, hisz nem adtak nekem enni. Mintha amatőrök lennének ilyesmiben. Hah, elfelejtenek a rabnak kaját adni. Még ilyen sületlenséget.
-Kit? - ordította egy mély hang a földszintről, majd hangos trappolást követően valaki berobbant a szobába.
-Ő az - szólt Harry, de most komoran.
-Mióta van itt? - kérdezte.
-Egy hete.
-Egy hete?? - hangja mérgesen csengett.
-Hogy lehettek ennyire felelőtlenek? Ő is ember, kell ennie - akadt ki - Kellett nekem elmenjek - suttogta inkább magának.
 Fejem eközben meg sem mozdítottam.
Fáradt voltam. Előre meredtem, mintha a nagy őn gondolkoznék. De itt nem szerelemről, hanem éhségről volt szó, mivel kurvára éhes voltam.
Hasam ismét megszólalt, de nem reagáltam rá semmit, meg sem mozdultam.
-A kurva életit! - kiáltott fel, majd leült az ágyra. 
-Gyere... - nyúlt a lábaimhoz s a derekamhoz  - ...most eszünk egy nagyot - majd felemelt s levitt, gondolom a konyhába, majd leültetett a bárpult mellett lévő székek egyikére.
-Sajnálom - ölelt át szorosan. Pólóm folyamatosan ázott, ebből arra következtettem, hogy sír.
-Nem... - nyökögtem, majd megköszörültem torkom - ...nem kell.
-De... - halkult el - ..elraboltunk.
-Észre vettem - nyögtem ki fáradtan. -Nem ehetnék végre, egy hete nem ettem - simogattam meg hasamat.
-De, persze - majd bekukkantott a hűtőbe s elővett egy nagy tál spagettit. -Ezt megeszed! - na ez parancsnak tűnt, mivel szigorúan nézett rám.
 Kezembe adott egy villát s addig bámult, míg az egészet el nem pusztítottam. Kezemmel számat megtöröltem, mint aki annyira illedelmes, majd hálásan ránéztem a fiúra.
Barna feltüsizett haja és mint mondtam csokoládébarna szemei voltak. Ruházata egyszerű, hétköznapi szerelés volt.
-Khm... - köszörülte meg torkát, úgy látszik elbambultam - Liam Payne.
-Én... - kezdtem bele, de elcsitított.
-Tudom.... - majd kiment a konyhából s visszatért egy nagy tasakkal. - Gondolom szeretnél átöltözni s letusolni -mosolyodott el, majd átnyújtotta a kissé súlyos, megtömött szatyrot.
 Felbotorkáltam a lépcsőn, majd letusoltam s visszamentem a szobába, ahol eredetileg voltam. Az ajtó már a helyén volt, így nyugodtan becsuktam s felsóhajtottam...
-Elfáradtál.....? - kérdezte a hátam mögül egy ismeretlen férfias hang, majd kezét végigfuttatta gerincemen, majd beleszimatolt a nyakamba s elkezdete szívni.....

Rossz, rossz és rossz....siettem.
Tudom, nem a legjobb és senkinek sem tetszik, de kérhetnék néhány kommentet és feliratkozót???
...Deeea....