3rd Chapter

3st Chapter

  Sötét volt, és én féltem, rettegtem. Nem tudtam, hogy megérem-e a holnapot. Azt sem tudom hány óra van, éhes vagyok.

  Négykézlábra ereszkedtem, majd elkezdtem keresni valamit. De  mit? Hirtelen nekimentem valami keménynek.

 -Áucs!-kaptam a fejemhez, majd kitapogattam, hogy bizonyára egy ággyal van dolgom. Megörültem, majd fáradtan elhasaltam rajta s megpróbáltam aludni. De nem ment, akárhogyan is próbáltam szemeimet erőszakosan zárva hagyni, mindig kipattantak.

  Akaratlanul is eszembe jutott egyik kedvenc dalom. Lorde - A World Alone. Először magamban dúdoltam, majd elkezdtem hangosabban énekelni. A dal átjárta minden porcikámat, torkomban a hangszálak bizseregtek, lábaim remegtek, mellkasom fel-felemelkedett.

  Minden szép emlékem eszembe jutott, amikor anyu sütni tanított, mikor apu megtanított biciklizni….és Cooper, amikor velem aludt, mert féltem a villámlástól, amikor megvigasztalt egy szakításom után. Sohasem tudtam ezeket megköszönni nekik, mivel Cooper elköltözött,.anya s apa meg kitagadtak ábrándozásom miatt.

 Észre sem vettem, de áttértem egy teljesen más számra, Sail-Awolnation. Imádtam a rockot, a mai napig.

-Mi a fe…-dugta be a fejét az ajtón egy ismeretlen srác.

  Ijedtemben abbahagytam az éneklést, rettegtem, hogy e miatt megvernek vagy rosszabb esetben megölnek. Védekezően öleltem át magam, majd hátrébb húzódtam az ágyon.

 -Mit csinált veled Zayn, hogy ennyire félsz?-érdeklődött kíváncsian, majd leült az ágy szélére.-Amúgy Niall Horan vagyok.-nyújtotta kezét, amit félve, de elfogadtam.

 -Nicole Havasy…-köszörültem meg a torkom.-Miért va-vagyok itt?-néztem rá félve.

 -Háát..-harapott bele az ajkaiba-Igazából én sem tudom, azért jöttem, hogy ne unatkozz!-nézett rám bohókásan.-Benne vagy?

-Miben is?-nem értettem, miért akarna velem lenni, hisz ha a terrorista pasi haverja, akkor ő sem lehet jobb nála.

-Beszélgessünk.-mosolyodott el aranyosan-Hol születtél?

-Skóciában.-húztam el a szám, mivel utáltam azt az országot-Te?

-Ízig-vérig Írországi vagyok.-húzta ki magát büszkén.-Hány éves vagy?

-18 leszek hamarosan…-hajtottam le a fejem, ki tudja leszek-e tizennyolc éves.

-Mióta énekelsz?-vajon hallotta ahogy énekelek?

-Honnan…

-Egész végig az ajtó előtt álltam.-mosolygott kínosan.-Énekelsz még, kérlek!

 Nem tudom miért, de úgy tettem ahogy kérte s elkezdtem énekelni Avicii-Wake Me Up c. dal szövegét. Sohasem énekeltem mások előtt, nem tartottam magam jó hangúnak. Még szüleim sem tudják, hogy van egy ilyen adottságom. Adottság? Sosem lesz jó semmire, hisz úgyis….nem, nem halok meg.

 A dal végeztével Niall hirtelen megölelt, fejét nyakamba dugta s elkezdett kuncogni.

-Mi az?-kérdeztem értetlenül.

-Semmi.-majd hirtelen valaki becsapta a bejárati ajtót.-Most mennem kell.-se szó, se beszéd, kiment s újra egyedül hagyott.

 Niall jöttében felkapcsolt egy villanyt, így könnyedén körül tudtam nézni. A falak mély karmazsinvörös színűek, a bútorok feketék. Egy ágy, két éjjeliszekrény, s két ajtó. Egyik a fürdő ajtaja, a másik pedig egy hatalmas gardrób bejárata volt. Az ajtón belül több száz férfiruha lógott fogasra akasztva.

 Miért vagyok én itt?Minek kellek?Vagy kinek?

Rövid és rossz...nem a legjobb,de megismerhettétek Nicole-t....komikat kérek.... 

.....Deea....