2014. január 21., kedd

5th Chapter

Több, mint egy hete rohadok ebben a szobában.
Egy hete még vidáman ébredtem s játszottam. De az már a múlté. Nem nevettem azóta, hogy Harry itt volt, de nem is énekeltem.
 Hasam már sokadszorra megkordult, de megtömni sohasem tudtam, hisz nem adtak nekem enni. Mintha amatőrök lennének ilyesmiben. Hah, elfelejtenek a rabnak kaját adni. Még ilyen sületlenséget.
-Kit? - ordította egy mély hang a földszintről, majd hangos trappolást követően valaki berobbant a szobába.
-Ő az - szólt Harry, de most komoran.
-Mióta van itt? - kérdezte.
-Egy hete.
-Egy hete?? - hangja mérgesen csengett.
-Hogy lehettek ennyire felelőtlenek? Ő is ember, kell ennie - akadt ki - Kellett nekem elmenjek - suttogta inkább magának.
 Fejem eközben meg sem mozdítottam.
Fáradt voltam. Előre meredtem, mintha a nagy őn gondolkoznék. De itt nem szerelemről, hanem éhségről volt szó, mivel kurvára éhes voltam.
Hasam ismét megszólalt, de nem reagáltam rá semmit, meg sem mozdultam.
-A kurva életit! - kiáltott fel, majd leült az ágyra. 
-Gyere... - nyúlt a lábaimhoz s a derekamhoz  - ...most eszünk egy nagyot - majd felemelt s levitt, gondolom a konyhába, majd leültetett a bárpult mellett lévő székek egyikére.
-Sajnálom - ölelt át szorosan. Pólóm folyamatosan ázott, ebből arra következtettem, hogy sír.
-Nem... - nyökögtem, majd megköszörültem torkom - ...nem kell.
-De... - halkult el - ..elraboltunk.
-Észre vettem - nyögtem ki fáradtan. -Nem ehetnék végre, egy hete nem ettem - simogattam meg hasamat.
-De, persze - majd bekukkantott a hűtőbe s elővett egy nagy tál spagettit. -Ezt megeszed! - na ez parancsnak tűnt, mivel szigorúan nézett rám.
 Kezembe adott egy villát s addig bámult, míg az egészet el nem pusztítottam. Kezemmel számat megtöröltem, mint aki annyira illedelmes, majd hálásan ránéztem a fiúra.
Barna feltüsizett haja és mint mondtam csokoládébarna szemei voltak. Ruházata egyszerű, hétköznapi szerelés volt.
-Khm... - köszörülte meg torkát, úgy látszik elbambultam - Liam Payne.
-Én... - kezdtem bele, de elcsitított.
-Tudom.... - majd kiment a konyhából s visszatért egy nagy tasakkal. - Gondolom szeretnél átöltözni s letusolni -mosolyodott el, majd átnyújtotta a kissé súlyos, megtömött szatyrot.
 Felbotorkáltam a lépcsőn, majd letusoltam s visszamentem a szobába, ahol eredetileg voltam. Az ajtó már a helyén volt, így nyugodtan becsuktam s felsóhajtottam...
-Elfáradtál.....? - kérdezte a hátam mögül egy ismeretlen férfias hang, majd kezét végigfuttatta gerincemen, majd beleszimatolt a nyakamba s elkezdete szívni.....

Rossz, rossz és rossz....siettem.
Tudom, nem a legjobb és senkinek sem tetszik, de kérhetnék néhány kommentet és feliratkozót???
...Deeea....

2014. január 9., csütörtök

4th Chapter


Na szóval ennyi lenne a 4. fejezet. Bocsánat, hogy rövid, de már sokan várták. Bibi ez neked szól, s neked Zsófi(Juhász).

Örülnék ha kapnék néhány visszajelzést, hogy megéri-e folytatni,vagy haggyam abba.

Olvasást!!!

...Deea.....

U.I. Imádlak titeket...320 megtekintés...de miért nem iratkoztok fel?? -.-


4.fejezet


   Sosem gondolkoztam azon, hogy mi lesz az után, hogy Londonba jövök. Nem gondoltam volna, hogy két napig beleszek zárva étlen, álmatlanul.Igaz, azóta egy szemhunyásnyit sem aludtam. Hiányzott az álmodás, az az érzés mikor gondtalanul álmodhatsz amit szeretnél, amire vágysz. Mindig is szerettem volna ha lenne valami, úgymond ”varázserőm”. Mint például a jövőlátás. Szerettem ilyen dolgokról álmodozni, hisz lehet, hogy egyszer szükségem lesz rá.
   Akaratlanul is, de rájöttem, hogy én hasznavehetetlen vagyok. Nem értek semmihez csak a kornyikáláshoz. Ahhoz igen. De mire megyek vele, ha nincs mire használnom. Eszembe jutott egy kissé furcsa dal, Yolanda Be Cool ft Dcup-Gypsy Moves. Órákig tudtam énekelni megállás nélkül. Persze közben idétlenebbnél idétlenebb tánc mozdulatokat találtam ki. Felnevettem régi ügyetlenségemen, mikor a nagy táncikálás közben seggre estem, mikor annyira belefeledkeztem a táncolásba, hogy időközben besötétedett s mikor anyámék alig tudtak enni hívni, mert nem tudtam abbahagyni a nevetést.
  A helyzet úgy hozta, hogy unalmamban énekelgettem. Sorjában a legszomorúbb kedvenc  számaimat. Faydee - Laught Till You Cry
  Énekeltem. De  nem akárhogyan. Teljes átéléssel, mikor szíved sajdul, lelked jajdul. Nem érdekelt, hogy ki hall meg, vagy hogy talán e miatt akár az életemet is elveszíthetem. Már nem féltem. Vágytam arra az érzésre, mikor hangszálaid remegnek, torkod szárad, de te énekelsz tovább.
  Hirtelen kivágódott az ajtó. Újra. Csak most nem a szőke kölyök volt az. A férfi úgymond izmos hapsi volt. Lábain szegecses bőrbakancs, formás combjain fekete csőnadrág, mellkasát pedig egy fekete póló fedte. Kezeit tetoválások hada díszítette.
  Minél fentebb tévedt tekintetem, a félelem újra beköltözött szívembe. Nevetséges. Az előbb még eltökélten állítottam, hogy nem félek. Az arca kisimult, szája szegletében egy apróbb mosoly lakozott. Ki ez a hapsi? Mély zöld szemei csak úgy csillogtak, míg haja felzselézve meredezett, még látszódott, hogy egykor göndör fürtjei voltak.
 Hamar becsúszott az ajtón, majd izgatottan mellém feküdt, mintha csak egy nyalókát adna neki az édesanyja. Hatalmas szemeivel bámult rám, oldalára feküdt s fejét kezével kitámasztotta.
-Ööö…-próbáltam valamit mondani, de a meglepettségtől szóhoz sem jutottam.
-Harry Styles vagyok-ölelt át csontropogtatóan. - Csodás hangod van!! - csillantak fel a szemei.
-Chh…ugyan…-hajtottam le a fejem - nincs is jó hangom - legyintettem kezemmel, fejemet megráztam.
-Lécci énekelj! -hagyta figyelmen kívül az előbbi mondatomat.
 Nagy bociszemekkel meredt rám, amiknek nem tudtam ellenállni, ezért rábólintottam s vártam, hogy mondjon valamit.
-De mit?-adtam hangot, mivel öt perce csak bámult engem fapofával.
-Háát…-gondolkodott el - Neon Hitch - Fuck U Betta - mosolyodott el perverzen.
 Megforgattam szemeim, majd eleget téve kérésének elkezdtem énekelni a dalt, amiben jópárszor szerepelt a fuck szó. Olyankor Harry elmosolyodott. Tetszett neki. Furcsa módón örültem ennek, mivel eddig senkisem hallgatott meg, kivéve Niallt.

Liebster Award



Szabályok:

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.

A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.

11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

11 ember meg kell jelölni és linkelni.

Nincs visszaadás,visszajelölés.
 
 11 dolog rólam:
1.kedvencem Niall és Louis
2. egy éve vagyok Directioner
3.14 éves vagyok
4.van két tesom:egy nagy és egy kicsi
5.Teljes nevem Szabó Andrea
6.hobbym a rajzolás
7.irónő szeretnék lenni
8.jelentkeztem egy novellámmal versenyre
9.Horoszkópom Bika
10.Ez az első blogom
11.van egy  blog ahol másokkal együtt irok



Válaszaim:
1.,Mi ösztönöz az írásban?
A barátnőm Bibi aki már tűkön ülve várja a kövit,na meg Rebi,Zsófi és Réka
2.,Miért szeretsz írni?
már elsős koromban rájöttem hogy én muszály irjak,és azért szeretek irni,mert kiélhetem benne magam,s mert muszály megosztanom valakikkel
3.,Hová tartozol? (pl.:Selenator, Directioner...stb.)
Directioner,Beliber,Mixer
4.,Miből merítesz ichletet?
Olykor megszáll a múzsa s akkor kell hogy irjak
5.,Kedvenc színész?
Ian Somerhalder,Kristen Stewart,Nina Dobrev,Paul Wesley
6.,Van példa képed?
van
7.,Ha van, ki az?
Zayn Malik és Justin Bieber-fiúk
Dani,Perrie és El-lány
8.,És miért?
Zayn-mindig felállt,ha terroristának hivták
Justin-A szive miatt,s hogy mennyire szereti a fanokat
A csajok azért mert tisztaszivüek és mert amit elértek 
9.,Hány blogod van?
3
10., Ha Directioner vagy, mióta?
Egy éve
11.,Mi szerint írod a blogod? (pl.:hangulat szerint, előre elképzelt.. stb.)
hangulat szerint, de általában előre elképzelt

Kérdéseim:
1.Mióta irsz?
2.Ki/mi ösztönöz az irásban?
3.Mióta vagy Directioner?
4.Legnagyobb álmod?
5.Kedvenc szólóénekesed?
6.Példaképed van?
7.Ki/kik az(ok)?
8.Miért?
9.Hobby?
10.Honnan merited az ihletet?
11.Hány blogod van?


Akiknek tovább küldöm:
most több nem jut eszembe....
 
....Deea....
U.I. Rész hétvégére várható...

2014. január 4., szombat

3rd Chapter



3st Chapter



  Sötét volt, és én féltem, rettegtem. Nem tudtam, hogy megérem-e a holnapot. Azt sem tudom hány óra van, éhes vagyok.
  Négykézlábra ereszkedtem, majd elkezdtem keresni valamit. De  mit? Hirtelen nekimentem valami keménynek.
 -Áucs!-kaptam a fejemhez, majd kitapogattam, hogy bizonyára egy ággyal van dolgom. Megörültem, majd fáradtan elhasaltam rajta s megpróbáltam aludni. De nem ment, akárhogyan is próbáltam szemeimet erőszakosan zárva hagyni, mindig kipattantak.
  Akaratlanul is eszembe jutott egyik kedvenc dalom. Lorde - A World Alone. Először magamban dúdoltam, majd elkezdtem hangosabban énekelni. A dal átjárta minden porcikámat, torkomban a hangszálak bizseregtek, lábaim remegtek, mellkasom fel-felemelkedett.
  Minden szép emlékem eszembe jutott, amikor anyu sütni tanított, mikor apu megtanított biciklizni….és Cooper, amikor velem aludt, mert féltem a villámlástól, amikor megvigasztalt egy szakításom után. Sohasem tudtam ezeket megköszönni nekik, mivel Cooper elköltözött,.anya s apa meg kitagadtak ábrándozásom miatt.
 Észre sem vettem, de áttértem egy teljesen más számra, Sail-Awolnation. Imádtam a rockot, a mai napig.
-Mi a fe…-dugta be a fejét az ajtón egy ismeretlen srác.
  Ijedtemben abbahagytam az éneklést, rettegtem, hogy e miatt megvernek vagy rosszabb esetben megölnek. Védekezően öleltem át magam, majd hátrébb húzódtam az ágyon.
 -Mit csinált veled Zayn, hogy ennyire félsz?-érdeklődött kíváncsian, majd leült az ágy szélére.-Amúgy Niall Horan vagyok.-nyújtotta kezét, amit félve, de elfogadtam.
 -Nicole Havasy…-köszörültem meg a torkom.-Miért va-vagyok itt?-néztem rá félve.
 -Háát..-harapott bele az ajkaiba-Igazából én sem tudom, azért jöttem, hogy ne unatkozz!-nézett rám bohókásan.-Benne vagy?
-Miben is?-nem értettem, miért akarna velem lenni, hisz ha a terrorista pasi haverja, akkor ő sem lehet jobb nála.
-Beszélgessünk.-mosolyodott el aranyosan-Hol születtél?
-Skóciában.-húztam el a szám, mivel utáltam azt az országot-Te?
-Ízig-vérig Írországi vagyok.-húzta ki magát büszkén.-Hány éves vagy?
-18 leszek hamarosan…-hajtottam le a fejem, ki tudja leszek-e tizennyolc éves.
-Mióta énekelsz?-vajon hallotta ahogy énekelek?
-Honnan…
-Egész végig az ajtó előtt álltam.-mosolygott kínosan.-Énekelsz még, kérlek!
 Nem tudom miért, de úgy tettem ahogy kérte s elkezdtem énekelni Avicii-Wake Me Up c. dal szövegét. Sohasem énekeltem mások előtt, nem tartottam magam jó hangúnak. Még szüleim sem tudják, hogy van egy ilyen adottságom. Adottság? Sosem lesz jó semmire, hisz úgyis….nem, nem halok meg.
 A dal végeztével Niall hirtelen megölelt, fejét nyakamba dugta s elkezdett kuncogni.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Semmi.-majd hirtelen valaki becsapta a bejárati ajtót.-Most mennem kell.-se szó, se beszéd, kiment s újra egyedül hagyott.
 Niall jöttében felkapcsolt egy villanyt, így könnyedén körül tudtam nézni. A falak mély karmazsinvörös színűek, a bútorok feketék. Egy ágy, két éjjeliszekrény, s két ajtó. Egyik a fürdő ajtaja, a másik pedig egy hatalmas gardrób bejárata volt. Az ajtón belül több száz férfiruha lógott fogasra akasztva.
 Miért vagyok én itt?Minek kellek?Vagy kinek?

Rövid és rossz...nem a legjobb,de megismerhettétek Nicole-t....komikat kérek.... 

.....Deea....

2014. január 3., péntek

2nd Chapter




Életemben egyszer szegültem ellen a szüleimnek, s abból lett ez, ami most van…. Se ételem, se szállásom…
 Tornacsukám placcsogó hangot adott ki, mire elmosolyodtam s boldogan sétáltam be egy réginek tűnő parkba. Mielőtt beléptem volna, hamar rápillantottam a kapu fölött lévő táblára s elképedve jöttem rá, hogy az vadonatúj!
-Styles Park…-suttogtam elhaló hangon majd beljebb léptem, s úgy tettem, mintha nem érezném az emberek átható pillantásait, amit felém sugalltak. Hátam borsódzott a sok rosszalló pillantástól, ami kintről befele jött, mert bent a parkban rajtam kívül senki sem tartózkodott.
 Hitetlenkedve vettem észre, hogy a park kihalt. Nem zöldellt a pázsit, a madarak nem csiripeltek, s ettől a maradék hangulatom is elszállt. Erőtlenül, éhesen és csalódottan ültem le egy fa tövébe. Fejemet térdeimre hajtottam, majd szemeimet behunyva élveztem a csendet. Ki ne élvezné azt, hogy nyugodtan gondolkozhat? Engem kivételesen zavart, kirázott a hideg, hátamon s karjaimon végigfutott a lúdbőr.
 Ismét úgy éreztem, mintha valaki bámulna, de nem törődtem vele, hanem inkább visszagondoltam a régi időkre…

*Visszaemlékezés*

 Rövidnadrágom vizesen tapadt combjaimra, miközben testvérem szakadt a röhögéstől, mivel ő öntött nyakon egy vödör jéghideg vízzel.
-Csak tudnám miért vagy ilyen?-majd tettetett haraggal hátat fordítottam neki.
-Tudod, amikor anya s apa fiatal volt, egyet gondoltak s bumm…megszületett Cooper.-ölelt át hátulról, majd adott egy bocsánatkérő cuppanós puszit.
-Miért vagyok  mindig ilyen megbocsájtó veled…-sóhajtottam fel, mire elnevette magát s újra nekikezdett magyarázni.
-Tudod azért vagy ilyen, mert valaki nekem is meg kell bocsájtson…-gondolkodott el-…hisz én vagyok Szuperszexy Cooper Havasy.-húzta ki magát, majd mikor nem bírtam tovább elröhögtem magam.
-Egós!-nyújtottam rá a nyelvem, mire állkapcsával elkezdett csattogtatni utalva arra, hogy leharapja.
-Én?-háborodott fel, majd lökve egyet rajtam beleestem a medencébe.
-Cooper Havasy…-jöttem fel a víz felszínére-…ezt még megkeserülöd.-fenyegettem meg.

*Visszaemlékezés vége*

 Sós könnyeim ismét ellepték arcomat, de itt már nem szégyelltem, hisz senki sincs itt, senki sem lát.
Ironikusan felnevettem magamon, hisz csak én lehetek ennyire hülye, hogy semmi nélkül nekivágok London-nak.
-Nocsak-nocsak…-suttogta valaki a fülembe-…mit keres itt egy ilyen ártatlan leányzó?-harapott bele a fülcimpámban s itt tudtam, hogy nagy bajban vagyok.
-É-én..cs-csak..-dadogtam-ez egy park.
-S milyen park, hmm?-kezeivel hirtelen lefogta sajátjaimat, s érdesen felnevetett.
-Va-valami Styles p-park.-féltem, nem is keveset.
-Hmm…-hümmögött, majd vállára dobott, s elindult a park közepéhez.
-Mégis kinek képzeli magát?-ordítottam torkom szakadtából.
-Zayn…-dörmögött negédesen-Zayn Malik.
-É-és mit akar ve-velem…-csuklott el a hangom.
-Óó…ne aggódj…-nevetett fel hangosan-…a főnök örülni fog neked.
-Mégis k-ki a főnököd??-remélem nem valami gengszter, hisz ez a Zayn fickó barna bőrével, tetkóival és modorával, terroristának tippeltem.
-Mi v-vagy t-te? Terro-terrorista?-torkom kiszáradt, rekedtes hangomtól megijedtem.
-Áá...terrorista nem vagyok…-kuncogott- Inkább London egyik leghíresebb gyilkosa, emberrablója.-csapott a fenekemre majd belépett egy óriási házba velem együtt.
-Megjött a kaja?-ordította valaki.
-Nem…-nevetett fel-itt van Ő?
 A válasz egy nem volt, mire Zayn feltrappolt az emeletre s bezárt egy sötét szobába…
Mi lesz velem…

Na itt lenne a második rész,remélem tetszik…s kapok néhány komit is!



Deea..  

2014. január 1., szerda

Help me!!

Sziasztok drága olvasóim.....
Lenne egy kérésem.....van olyan ember,aki szívesen segítene nekem a blog design tervezésében???
Sajnos én nem vagyok jó az ilyenekben....
Előre is köszönöm....holnap vagy holnapután lesz rész!!
Deea